Jó, hogy mindent meg lehet enni világon a marcipánon, és a pacalon kívül (bogarat még nem kóstoltam), és egy életen keresztül lehet szusi formájában kalóriabevinni, ezen kívül a világ legjobb konyhája a földközi tenger összes partjain lelhető fel, de az ételek királya akkor is a frissen kisütött, ropogós rántottcsirke – lehetőleg rántottcsirke körettel.
Az a zamat, amit ez a helytelenül primitívnek nevezett, szájpadlásgyilkos zsemlemorzsa-tojás-liszt kölcsönöz a szárnyasnak, az nem becézhető másként, mint az istenek eledele. (Olümposzon a nektár valószinűleg folyékony rántottcsirke volt, nem fér más a fejembe. Enni meg nyilván csak ezt ették. Ültek az istenek az asztal körül, béke volt a földön, és fülrepesztő csámcsogás az égben, lógott ki Zeusz szájából a nyelescomb, Héra, mint önfeláldozó családanya természetesen a hátát ette, Hermész kikapta a mellét, és Athéné, a legokosabb, arisztokratikusan szemezte a szárnyát lefele, aminek a végét egyben el lehet ropogtatni. Jó kis fiatal hellén csirkék, boldogan áldoztattak fel az istenek oltárán. Zabált mindenki, tógáig prézlisen.)
Nos, van aki felvagdossa, filézi, hogy jól átsüljön, van, aki nem ránt szárnyát – pedig! – és van, aki fokhagymás tejben áztatja a darabokat, hogy jó zamata legyen. Jómagam a parasztos-hagyományos mellett teszem le a voksomat. (Magyar Elek szerint vágás után egy órával kell rántani és azon nyomban megenni, mert elveszik az íze, sajnos/hálistennek ez ma már itten az urbánus világban nehezen kivitelezhető. Emellett két hete, Debrecenben, a háziak elmondása szerint, az ebéd előző nap még rohangált a ház körül…)
A világ legegyszerűbb ételének tűnik, de mint a jó rántottánál is, ha az ember elrontja, zokogóroham kerülgeti – mert egyszerűnek nevezett ételt elrontani nem hogy ciki, de könnyű is.
Rántottcsirke – hagyományos, maminéni-féle
A csirkéket megszabadítjuk a bőrtől, és jól besózzuk. Állni hagyjuk egy fél óráig, ami pont arra elég, hogy a három tálban kikészítsük a panírnakvalókat. (első: sima liszt, második: felvert tojás, harmadik: zsemlemorzsa – Magyar Elek szerint: otthon darált középbarna kiflimorzsa. Hmm. Az meg, hogy mennyi tojás kell, az örök rejtély, kezdetnek jó a három, ha elfogy lehet mellé ütni újat, ha meg marad, akkor hamishúst, azaz egérkét lehet gyúrni a panírból, és kisütni poszt csirkum.)
A forgatási sorrend: liszt (tüchtig leveregetés, hogy peregjen lefele a fölösleg), majd tojás (mindenhol elfedje), s végül a zsemlemorzsa. Maminéni titka egyrészt a szekszárdi miliő általános íz és állományfokozó levegőjben volt, valamint, hogy nem kanyarított betonvastag átsüthetetlen panírt a csirkékre, így azok mindig átsültek, és ropogtak mint a monarchiai karabélyok isonzónál.
(Ha a csirke valami fatális véletlen folytán zsírban rántódik ki, lehet mellé petrezselymet is sütni gyomai módra, és a halom csirke tetejére pakolni. Ám vigyázat, az az olajban nem lesz ropogós, csak egy ázott moszat – nem éri meg a kísérletezést…)
Frissen kell enni, felmelegítve semmiképp, akkor már inkább hidegen. Ne szentségtelenítsük meg az istenek eledelét.
