poszt-siciliana pizza by mrs Evans

Még mindig tele a gyomrom, csak szuszogni jár belém a lélek. Másnaposság-űző olasz ehető asztalt csinált Zs, és elképesztőre sikeredett.

Bár ugyan kicsit elment a kedvem, hogy bármit is ideírjak, egyáltalán, megy el kedvem úgy mindentől, de ez olyan csodafinom volt, szívvel-lélekkel és mindenféle pucc és görcsölés nélkül, hogy megédemli ez a gonosz világ, hogy beleírjam, és csinálja meg, aki szeretne diadalt ülni a kelttésztával kapcsolatos paráján.

hozzá:

a tésztához fél kiló liszt, egy deci langyos tej, 2 e.k. olivaolaj, kockacukor, kis só, 20 gramm élesztő,  pici víz, ha nem áll össze, és arra gondolni, kin állnék bosszút tésztagyúrás közben.

(A feltétnek meg ugye bármi, amit szeretnénk, illetve ami otthon van. Zsó filetti d’alicit, kapribogyót, olajbogyót, frissen ruccolát, bazsalikomot, saját főzésű paradicsomsűrítményt, és mozzarellát tett rá.)

A langyos tejben a cukros élesztőt megfuttatni kicsit, majd a fél kilós lisztkupacba fúrt likba – kráter a Strombolin – belefolyatni. Ezt összekeverni ragacsos lágy tésztává. Ha túl sok a ragacs, lehet lisztezni felfele. Konyharuha alatt szobahőmérsékleten keleszteni fél órát.

Ezután gyúrás jön, meg hogy belekeverjük az olivaolajat, a sót, ha kell még vizet hozzá, hogy összeálljon, és innen még egy egész órát keleszteni. (Gyúrásnál csapkodásnál szigoran arra kell gondolni, akin bosszút állnánk. Hatásos.) Nyújtás után -ez így kb egy formatepsibe belefér – és lehet rá minden, ami kell… (Mozzarella lehetőleg ne ragadjon a hűtőszekrény hátuljára, mert baromi szar egy fagyott hógolyóval birkózni, hogy ugyan legyen már belőle szeletelt sajt.)

Baromi hamar megsül -200 fokon kb 15-20 perc, vagy izé, lehet nézni mikor sziNpatikus az arca neki, azt’kivenni, azt’  tolni befele fejbe. Gordzsösz.

lecsó

Mivel tegnaptól a magyar mozikban csak szinkronizált változatban érhető el az a film, amit több, mint fél éve várok, bosszúból leírom az én lecsó variációmat. Kicsi patkányt meg majd mellégondolom, a rózsaszín füleivel, amiken átsüt a párizsi nap. Hjah.

Nyári lecsó – mediterrán

hozzá:

2 egész padlizsán

2 cukkini

5 paradicsom

fél fej szép fokhagyma

egy csomag friss petrezselyem

egy csípős zöldpaprika

só, bors, oregano, bazsalikom, olivaolaj, csepp száraz fehérbor

Fokhagyma szokásos passzérozása, majd megpirítása az olivaolajon, majd bele a póré, a héjastul kockákra vágott padlizsán, és a cukkini. Ezután félpohár vízzel, ha kell, lazíthatjuk, és így közepes lángon fedő alatt puhára pároljuk. Amikor már a padlizsán héja is megpuhult, mehet bele a paradicsom, az erőspaprika, és a fűszerek. (Engem a paradicsom héja nem zavar, életemben nem hámoztam még, se tésztához, se viccből.) Mikor a mű már nagyon rotyogós, kis lángon feltétlen el kell juttanunk hozzá az evőkanálnyi fehérbort, és a felaprított petrezselymet, majd így gondozzuk még egy ideig, és kész is. Hamar megvan, meg kell neki lennie, mert aztán összefő és randa massza lesz.

Mediterrán vacsora kiegészítéseként illik hozzá még kecskesajt, vagy gomolya, és persze pirított rozskenyér, rádörzsölt fokhagymával, oreganóval megszórva, és olivaolajjal megöntözve.

(Egy ideig én is féltem a padlizsántól, de aztán rájöttem, ez is csak egy zöldég, és ugyan szépsége megrémiszt, mégis csak sárgarépaszintű bonyolultsági fokkal rendelkezik. Lehet szénnésütni krémnek, és lehet vagdalni, mint a krumplit, azzal a különbséggel, hogy ez nyersen tényleg ehetetlen. Senki ne próbálkozzon vele, mert sivatag nő a szájában.)