Van a Zsuzsi. Éjszakánként főz, mert nappal ő Sztachanov élő, egyenes ágú leszármazottja, és mindig hoz is, kóstolni. Minap spenótos-juhsajtos lepénnyel kápráztatott, faltuk este, guggolva az asztal alatt a behívószignálos nyüzsgésben. Kolosszális volt, meg is osztom.
Hozzá:
Töltelékhez:
fél kiló kiolvasztott spenót (nem a krém, a darabosabb változat)
2 evőkanál vaj
1 nagy fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
1 egész tojás
25 deka reszelt juhsajt (vagy gomolya, vagy végül is juhtúró is jó)
só
őrölt bors
őrölt szerecsendió
Tésztához:
30 dkg liszt
1 egész tojás
1 kiskanál só
15 dkg vaj
5 evőkanál víz
A tésztához valókat összegyúrjuk, folpackba csomagolva a hűtőbe tesszük egy órára, majd 3-4 mm vékonyra kinyújtjuk, és egy nagyobbacska (lepényünk alja), meg egy kisebbecske (teteje) korongot variálunk belőle.
Mialatt a tésztánk a hűtőszekrénybe ül, megcsináljuk a tölteléket: a vajon megfuttatott hagymához, és fokhagymához hozzáadjuk a spenótot, a juhsajtot, a fűszereket, és a végén a tojást. (Cseppet érdemes hagyni kenőanygnak a tetejére.)
Innentől már ugyanaz, mint egy akármilyen páj, nagyobb rész alul, szurkálás, majd a töltelék, elegyenget, majd a teteje, majd amerikaifilmesen beszegni az oldalát körbe-körbe, valamint a tojással bekenegetni, hogy szép south-style piténk legyen, mint a mesében. (A tetejeszurkálás szigorúan diagonál, nem ám úgy úgy össze-vissza!)
A sütőbe én 240 fokon tettem be, mert az lett nekem mondva, hogy az első öt percben jól megsütni hirtelen, majd vissza a fokozattal, és onnan eldöcög egy 50 percet 180-200 körül. Ezt valóban célszerű betartani, átsül rendesen, viszont nem ég oda.
Hidegen és melegen is remek, a sok Popeye-t meg győzze az ember kardlapozni a bejárati ajtóban.
körömpörkölt nem csak magában 
